Levelet kaptam ma a LinkedIn-en, melyet a szerző engedélyével adok közre:
“Kedves Péter,Image may be NSFW.
Clik here to view.
Még múlt héten olvastam ezt a bejegyzésedet, és azóta nem tudom kiverni a fejemből, folyamatosan ezen gondolkodom… én nem vagyok boldog a munkahelyemen. Eszembe jutott a rövid beszélgetésünk is a …………ban, ahol szintén azt mondtad, amit a cikkben is írsz, hogy örömmel tölt el, ha látod a csillogást az emberek szemében, akiket coacholsz.
Szeretném, ha az én szemem is újra csillogna, ha olyan célokért tudnék küzdeni, amikkel azonosulni tudok. Az már egy ideje megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék munkát váltani, egyelőre viszont abban sem vagyok egészen biztos, hogy milyen pozícióra adjam be a jelentkezésem.
Tudom, hogy vezetőket coacholsz, és én nem vagyok az, mégis bátorkodom a segítségedet kérni. Ha van benned fogadókészség, egy kávé mellett szívesen mesélnék neked magamról, válaszolnék a kérdéseidre és meghallgatnám a véleményed.”
Miért fontos ez a néhány sor számomra?
Kezdetben csak annak örültem önző módon, amikor írtak rólam, a munkámról. Boldog voltam, amikor az új cégemmel is megtapasztaltam ezt. Még boldogabb, amikor kiderült, hogy nem a cégnév, hanem én, s a személyes véleményem számít.
Közben írni kezdtem, majd egyre többet publikáltam – csak a saját kedvemért. Nem kaptam érte pénzt, mint az ebből élő újságírók, szakírók. Ellenben kírtam, amit éreztem, amit tapasztaltam, amivel tevékenységem során találkoztam. Írtam példákat, eseteket. Kiderült, hogy olvassák. Egyre többen. Ez blogjaimban pontosan lemérhető. Egyfajta stresszlevezetés is volt az írás? Nem kizárt.
Azonban a mai levél, a friss visszajelzés is egyre jobban megerősít, hogy van értelme a magam választotta útnak, a coaching, az előadásaim, képzéseim mellett az írásaim segítségével történő elgondolkodtatásnak, provokálásnak.
Egyre többször fordul ugyanis elő, hogy azzal keresnek meg: olvasták publikációimat vagy a blogjaimban írottakat. Avagy találnak rá a kutatásaim alapján készített tanulmány(ok)ra. S gondolkoznak el ez(ek) alapján saját vagy cégük helyzetéről. Majd döntenek arról, hogy változtatni kell/változni akarnak.
Megtisztelő, ha bárkinek segíthettem, segíthetek írásaimmal, ha elindítottam a másként gondolkodást, a változást. Az pedig még inkább, ha a változtatáshoz személyes segítségemet kérik. Ma ez az öröm számomra… Talán én is változok?
